Mindannyian malmokat építünk. Tudás kell hozzá, amit az előttünk járóktól meg kell szereznünk, és akarat, ami csak magunkban terem.

         A malmok aztán forognak, néha pedig megállnak. Könnyen kerülhetünk a földre. Nem számít, hogy hányszor, az a fontos, hogy mindannyiszor föl tudjunk állni.

         Amikor elkezdtem írni - vall munkájáról a szerzö - ezt a könyvet, azt hittem, hogy a hőse az én nyílt eszű, ügyes, makacs, kitartó nagyapám, Sándor József molnár lesz, hiszen ő volt, aki utat tört, aki döntést hozott, aki tárgyalt, aki malmokat épített, és olykor, ha becsülete azt diktálta, akár fejjel is nekiment a falnak.

         Ám írás közben rá kellett jönnöm, hogy ő nem magányos hős. Mindig ott volt mögötte a nagyanyám, Szekeres Julianna, aki a szó nemes értelmében szolgálta őt, viselte az olykor elképesztő döntések következményeit, mert mindig, minden időkben, minden körülmények között otthont teremtett.

         Mindez lehetőséget adott nekem arra, hogy legyen egy ilyen történetem, egy ilyen megírható, példaértékű történetem.